Nem ezt szántam első posztnak, de a minap ismét szembe jött velem az alábbi - sok különböző formában létező - hoax, ami a fészbúk "magyarabb" rétegének hatékony közreműködésével tombol a közösségi oldalon, s emeli meg minden egyes megjelenésekor az amúgy sem alacsony vérnyomásom.

Lássuk "egy amerikai újságíró cikkét", amit lehet, hogy mégis inkább egy bizonyos Fiatalos Árpád írt, vagy esetleg Carabinieri Matteo, és amit egy blog szerint Bozóki Antal fordított:

Egy amerikai lapban (Chicago Times) jelent meg MAGYARORSZÁGRÓL!!!!

"Van egy ország, amely önmagával határos.
Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség.
Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek.
Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek.
Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás.
Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága.
Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a világválság állampolgárságot kapott.
Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget.
Ahol a történelem naponta megismétlődik.
Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait.
Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent.
Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek.
Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot.
Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk.
Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja.
Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik.
Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg.
Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. (lsd Himnusz )
Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan."

A fenti változatot a fészbúkról vettem, érthető okokból a posztoló felfedését nem vállalom magamra.

A hoax

A legbiztosabb jele annak, hogy divatosan hoax-nak, magyarosan pedig kapitális baromságnak nevezett írással van dolgunk, hogy a "szerző" legtöbb esetben "valahonnan" bemásolta, vagy belinkelte a szöveget, illetve - esetünkben - "egy amerikai újságíró" követte el a rémtettet, aki ráadásul a Chicago Times-nál dolgozik.

A Chicago Times-t James W. Sheahan alapította 1854-ben, kezdetben Lincol ellenes, a déli rabszolgatartó politikát támogató újságként. Egészen 1895-ig élt, amikor a Chicago Herlad-dal egyesülve Chicago Herald-Times néven folytatta karrierjét (forrás: wikipédia).

Amikor azonban ez csődöt mond, hiszen a fogyicsodák és a teleshop óta tudjuk, hogy egy név és egy arc hitelessé teszi a legőrültebb kínzókúrát is, akkor a nevezett személy vagy egyéb jogi formának szépen utána nézünk a neten, mert a google-unierzumban mindenre van megoldás. Ehhez kapcsolódóan én azt vallom, hogy jó, ha az embernek van otthon egy Magyar Enciklopédiája, esetleg egy Britannica-ja, mert ez a gugligalaxis is nagyon sok űrszeméttel telítődött fel nagyon rövid idő alatt.

Fiatalos Árpád nevével csak a már belinkelt oldalon találkoztam, mint hivatkozási alap, a google számos találatot hoz, de egyik sem valamely tudományos egyesület, vagy éppen egy médiaműhely oldalára mutat.

Carabinieri Matteo (Malfasi) neve felmerül ezzel a több fomrában létező hoax-szal kapcsolatban és egy futóknak szóló közösségi oldalon is. A carabinieri egyébként a rendőrség talján tesóinknál. Egyébként legalább akkora talány, mint az Árpi.

Bozóki Antal a nemzetközi jogtudományok magisztere laza csuklómozdulattal saját fordításként adta le honlapján (fentebb már linkelve) ezt a hoax-ot, ahol sok egyéb érdekességre is bukkanhat az ember. Habár ő nem állítja, hogy Magyarországról szól ez a cikk, és az illusztrációként használt 1921-es térkép is a balkánt mutatja, az minden esetre felteszi a pontra a kérdőjelet, hogy forrás nélkül, "egy amerikai újságíró" szavait interpretálja. Ha mégis igaz lenne, akkor is marad a kérdés: jogtudományi magiszterként hogy nem lehet tisztában a forrásokra vontakozó előírásokkal? Dátum szerint egyébként ő az első közlő a fellelt források sorában.

A következő biztos jel a retorikai hiányosságokra hívja fel figyelmünket. Az efféle szerzemények alkotói nem bíbelődnek a nyelvtannal, fittyet hánynak holmi irodalmi eszköztárra, s a nyomatékosítást kizárólag a CAPS LOCK INDOKOLATLAN HASZNÁLATÁVAL, valamint a mondantvégi írásjelek mennyiségi alkalmazásával azonosítják!!!!!????????????!!!!!!!!!!!

Ahogy túljutottunk az azonosításon, és maradt még gusztusunk a szarhoz amivel összehozott minket a kárpát-medencei balsors, nosza, ünnepélyesen lépjünk bele!

"Van egy ország, amely önmagával határos"

Magyarország az egyetlen olyan ország, amely önmagával határos. Ez az axiómaként aposztrofált kinyilatkoztatás minden bizonnyal valahol a Trianont szorosan követő "hősrevizionista" időszakban keletkezett, s azóta Sütő Andráson át Orbán Viktorig mindenki előszeretettel puffogtatja, mint a nagy magyar fájdalom stigmáját. Láttam én ezt a szöveget már pólón kinyomtatva egy Kárpátia koncerten, de olvastam komoly értekezések szövekörnyezetében is.

Az idézett hoax első sora azonban nem említi Magyarországot. "Egy ország"-ról ír, amely önmagával határos. Ilyen ország több is van a világon, vegyük például a jóbarát Lengyelországot, a négykarikás Németországot, vagy az egykor európa bölcsője, manapság inkáb csak az EU hüje pistikéje Görögországot, de ott van a csizmás Olaszország, ami valaha Római Birodalomként élte a celebek sanyarú életét, a szomszédból pedig a szerbekkel példálózhatunk.

Ha bedobjuk a gyeplőt a lovak közé, akkor helyre kis szittya-ideológia lehetne abból, hogy az önmagával határos Magyarország, és az önmagával határos Szerbia egyes önmagukkal határos területei egybe esnek. Vagyis az önmaga határolta Szerbia egyben az önmaga határolta Magyarország is. Ugyanakkor azonban a magyar kultúra mindig is a Kárpát-medence vezető eszemisége volt, vagyis az önmagát határoló szerb területek, melyek magyarok is egyben, valójában ősmagyar kulturális territóriumok. Így az önmagát ősmagyar területekkel határoló Szerbia is magyar, tehát vissza a Vajdaságot, Bánátot és a Délvidéket! - ezzel azonban egy Pörzse csecsén nevelkedett akolnyi birkánál nem rúghatnék labdába.

Az, hogy az önmagával határos ország Magyarország, arra jelen esetben csak a cím utal EGYÉRTELMŰEN, illetve egyesek a szövegben vélik felfedezni kicsiny balsors tépte hazánkat. Ki ne érezné magáénak a legszebb nőket, s ki ne értene egyet azzal neuraszténiás arcrángások közepette, hogy fogy a magyar (mert ez a másik legtöbbet kongatott vészharang rézbe foglalt neve)? A földtörvény folyamatos szinten tartása pedig kialakította bennünk azt a reflexet, hogy Ángyánnal és Bencsikkel karöltve indignálódva ugrunk, és kurucos felhorkanással kutatja jobb kezünk a fokost a sufniban, míg bal kezünket ökölbe zárva rázzuk.

Tele van ez a szöveg közhelyekkel, csúsztatásokkal, értelmetlen fogalompárokkal és legvégül baromságokkal. A legnagyobb buktatót - amin aztán az eddig csak bambán betűzgető felcserepedő kis hungarista sem tud halvány kérdőjel nélkül túljutni - a "családi védszent" napjának megünneplése jelenti. Az öntudatos revizionista elkezdi pörgetni a neopogány kalendáriumot, s a Romantikus erőszak koncertek időpontján átbukva, a március 15-ön túl, az október 23-án innen próbálja megtalálni, de nem megy neki, s végül rezignált vállrándítással lép tovább.

(Vessetek meg érte, de én még hiszek a kultúrált csürhe létezésében, s vallom, hogy létezik legalább egy ilyen szalonnáci-fióka.)

A családi véd(ő)szent

A pravoszláv (görökeleti) hívőknek a családi védőszent ünnepe a krsna slava (slava=ünnep, krsna=keresztény). A családi védőszent ünnepe vagy egy közösség védőszentjének ünneplése (a falu templomának névadó védőszentje), vagy egy-egy család olyan ősi ünnepe, melynek időpontját egy felmenő hagyta örökül, amidőn nevet válaszott magának a keresztségben. A többisten hitű régmúltban gyökerező hagyomány, mely a magyar közösségekre a legkevésbé jellemző, legközelebb pl. a szerbeknél érhető tetten.

Mivel nem vagyok apologéta, Max Müller pedig soha nem késztetet arra, hogy a maximálisan kölcsönözhető nyolc könyv közé beemeljem az általános iskola könyvtárában, ezért maradjunk annyiban, hogy ez bizony hatalmas banánhéj, amire rátévedve a legelvetemültebb Kond-fan is visszakézből vágja a sarokba az Arvisura-t.

"Ahol csak azért élsz, hogy meghalj (lsd Himnusz )"

Az LSD Himnusz nekem valahol a Paff (a bűvös sárkány) és a Nyuszi (akit Alíz követett csodaországba) egyik örökbecsű zenetörténeti opuszánál kezdődik.

Amennyiben persze a szerző a lásd Himnusz szópárral akart utalni a magyar Himnuszra, akkor nem értem, hogy mi abban a rövidítés, ha egyetlen betüt hagyunk ki a kurtítani kívánt szóból.

Ezen túllépve gyorsan elszavaltam magamban a keretes szerkezetű verset, amiből stand up-oltam én eleget általánosban. Aztán még egyszer, de most már hangosan hátha rátalálok arra a részre, amire az "Ahol csak azért élsz, hogy meghalj" kijelentés vontakoztatható.

Nem találtam.

Aztán hirtelen megvilágosodtam: bizonyosan ez a jóféle amerikai médiaszakmunkás összekeverte a Szózatot a Himnusszal. Mert bármennyire is az USA a kultúra kőbölcsője, ott sem lehet mindenki a Tudós Klub rendes tagja, pláne egy nevenincs zugfirkász - aki vagy létezik, vagy nem. Én mondjuk inkább teremtenék magamnak okos fantomokat, mint Hello Kitty szintű agyhalottakat, de kinek a pap, kinek a rabbi...

Szóval Vörösmarty már inkább volt emo-s, mint Kölcsey, s ő bizony leírta, hogy "itt élned, halnod kell". - Annak, akinek a haja egész nap a szemébe lóg, minden bizonnyal ez faktum. Sőt, a vérmagyaroknak is, akik a székely himnuszt jobban tudják, mint a magyar magasztaló éneket, fel sem tűnik, hogy a Szózatról van szó. Vagy ha mégis, sűrűn bólogatnak, hogy "bizony, a Weöres... izé Vörösmarty Zsigm... vagyis Mihály pont erre gondolt, mert a netről letöltöttem az olvasónaplót, és abban is benne volt."

Azért egy mondtat mégis picit találóbb, mint a többi előtte sorakozó: "Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan". Ez Magyarország. Kétségtelen. Itt olyan emberek mondják meg a magyar történelmet, akik előtte négy napot lehúztak egy OKJ-s sámánképzőben, midőn feladták válaszott szakmájukat, ami vagy villanyszerelő, vagy központi gáz- és víz, de leginkább csőszerelő volt. Gyermekeiknek ősi magyar nevet adtak, nem törődve azzal, hogy a mai gyík geek generáció ezért őket az emós érvagdosásig fogja szekírozni. Bográcspacalt esznek és a magyaros pizza nekik a langalló. A Bakonyba kirándulnak, várakat néznek, és szidják a várromboló Habsburgokat, mert a Tátika romjai úgy néznek ki, mint egy rockkoncert budija a nulladik nap éjszakáján. Akik vallják, hogy Trefort Ágoston meghamisította a magyar nyelveredetet, s Trainonért a franciákat szidják.

Van egy ország, ahol a történelmet nem történészek írják, hanem a villamosmérnökök, ahol annyi jó nő van, hogy pornó nagyhatalom lettünk. Két Kovács Istvánunk van, és ha csak azt mondjuk, öklöző, nem lehetünk biztosak abban, melyikről van szó. Ahol az országban élők szar magyarok, a határon túliak az igaz magyarok, ahol mindenkit legalább egyszer újra kell temetni, függően attól, hogy ki van éppen kormányon. Van egy ország, amelyiknek legalább négy himnusza van: székely, csángó, magyar és a Szózat. Ez Magyarország.

D.O.N.

P.S. Az urbanlegends.hu legalább utána nézett.