A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Ezt az egyszerű mondást sokan sokaknak tulajdonították már. Nem is igazán az eredete a fontos, hanem az, ahogy beépült a köztudatba. Szerencsére nagyobb számban vannak azok, akik nem küzdenek értelmezési problémákkal, s viszonylag könnyedén képesek dekódolni ezt az üzenetet.

Hogy honnan jutott eszembe?

Az indexen megjelent egy rövid írás arról, hogy az Akadémia a napokban tartott előadás-sorozatot a magyarság eredetéről. A téma sajnos nem kapott akkora figyelmet, mint ami az ezzel foglalkozó alteros réteget jellemzi. Ezek a mandinka harcosok lépten-nyomon az arcunkba tolakodnak, a youtube-ról ordítják nekünk a naponta új "felfedezésekkel" előrukkoló eredettörténeti gondolatvonulataikat.

A jószándék ez esetben arra vonatkozna, hogy ezek a jóemberek igyekeznek valami fogódzót adni az eltévelyedett identitását kereső alulművelt és szellemileg ridegtartáson nevelt embertömegnek. A kezdeményezés sajnos ebből a körből érkezik, mert az akadémistáknak nem számit egyéb, mint a publikációk száma és a megtartott előadások - a hakni. Ettől eltekintve ők végzik azt a munkát, ami valóban eredményt produkál, s lehetőségeikből fakadóan a "köz" számára elérhetetlen forrásokhoz is könnyebben hozzájutnak. Természetesen a kutatómunka időigényes, a mai  - ki tudja hova - rohanó, információfaló táradalomban viszont azon múlik a siker, ki tud minél többet minél rövidebb időn belül prezentálni. A mennyiségi termelés soha nem a minőséget szolgálta. Ez látszik a tematikus "história cseneleken", ahol szinte havonta fedezik fel újra a kitalált középkort, és bubifrizurás jampecek vagy kiszuperált ex-drogos hippik még az ufókat is belekeverik némelyik nép legendáriumába.

Nagy itt a fejetlenség, de nem csak szűkebb medencénkben, hanem széles e világon. Nem merészség kijelenteni, hogy a külföldi rossz példa ezen a téren is erős gyökeret vert hazánkban.

Hogyan reagál erre a szakma? A szokásos módon: sehogy. Egy-két partizán lézeng ugyan a barikád mindkét oldalán, és az ő evangelizációs munkájuk éppen azért jelentős, mert a sok korpa között ők a gyöngyszemek. De tudjuk, mi történik az oda keveredőkkel. A jószándékú disznók pedig mindent felzabálnak, s boldogan öklendezik vissza a média emlőin csüngő malacaiknak, akiket a globalizáció vágósúlyig hizlal híg fossal.

A hébe-hóba önmaguknak megtartott előadások oda vezetnek - s erre nem lehet elégszer figyelmeztetni -, hogy az egyszeri ember Bruce Lee sorsára jutva kénytelen a hős böllönös minden tudását latba vetni, hogy végigküzdje a három szintet. Itt azonban nem holmi égimeszelő Kareem Abdul-Jabbar, és a kétszer ugyanabba a folyóba belelépni képes Chuck Norris az ellenfele, hanem a saját szellemi csalhatatlanságáról meggyőződött fősámán (a legveszélyesebb fajta) és a narcisztikus akadémista állják útját. A legfelső szinten pedig szépen le kell ülnie és magának megfejtenie a múlt hátrahagyott örökségét, mígnem eljuthat a bizonyosságig ősei eredetét illetően.

Szóval nem egyszerű a dolog, mert szellemi edzettségben legalább annyira szálkásnak kell hozzá lenni, mint az öreg Lee mester volt fizikálisan.

Az ember fia nem tehet egyebet, mint ragaszkodik az iskolában tanultakhoz annyira, hogy ne hagyja magát megvezetni, és a magával hozott kognitív képességeit használva igyekszik egyre feljebb verekedni magát. Vagy egyszerűen leszarja az egészet, ahogy a többiek. Eljárkál a kézműves vásárokra, a CNC-vel faragott ocsmányságokat megveszi kézzel faragottnak, meghallgat egy-két elborult elmét, vesz egy multiban vásárolt - előre főzött, fagyasztott és hirtelen melegített - langalót, mint "magyar őspizzát". Vesz még két kürtős kalácsot, és bio kumiszt iszogat valamelyik kanca árnyékában, szerez egy-két lila foltot az íjászoktól, beszagol a jurtába, talán még egy gagyi tarsolyt is bevállal horror áron, aztán hazamegy, bekapcsolja a tévét, rátapad a médiacsöcsre, azzal a szájában alszik el azzal a büszke tudattal, hogy ma egy picit közelebb került az ősi magyarokhoz. Az ilyenek már nem is emlékeznek arra, amit az iskolában tanultak magyar történelem címén. Az ő agyukban már a konzum-magyarság vert erős gyökereket: gagyit horror áron, mert magyar, és mellé az ideológia, ami követhetetlen, elcseszett és veszélyes.

A magyarságot nem a külföldről vérünkre ácsingózó zsidó hordák - vagy egyéb alteregóik - fogják elpusztítani, hanem azok a jószándékú önjelölt próféták, akik a leghangosabban aggódnak ezért a nemzetért. A hamis történelmükkel, a tolkieni mesevilágukkal, Seagal-t megszégyenítő harcművészeti zagyvaságaikkal és a CNC-s kézművességükkel, meg a kínai szeméttel, amiből székelyzászlót varrnak. Az iparáguk annyi szemetet termel, hogy egy egészségesebb lelkületű környezetvédő odaláncolná magát a szkitia boltok bejáratához, követelve, hogy a baromságokkal teleírt könyveikből teremtsenek a sámánok újra fákat. Nem beszélve a sértődöttségből inkább mindent maguknak megtartó, duzzogó akadémikusokról, akik ha néha meg is szellőztetik kutatásaik eredményét, az nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jut el a nagyközönségig.

Az ő jószándékuk övezi a magyarság pokolba vezető útját.

D.O.N.