Az Institutum Pro Hominis Juribus sztori - első rész

Eredetileg ezzel a témával akartam indítani a blogot annak idején.

Nem lesz egy rövid poszt, több részre is kell vennem, annyira szerteágazik.

Trianon legendáriuma amúgy sem kis terjedelmű, ez pedig nem egy rövid szócikk ebben a hatalmas almanachban.

Revízió

Maga a fogalom felülvizsgálatot jelent. A magyar köznyelvben egyet jelent azzal, hogy a trianoni határokat el kell törölni, „mindent vissza”, „nem, nem, soha” és a hasonló lózungok. A politika már az első világháborút lezáró békeszerződések létrejöttekor beépítette a köztudatba, s azóta is az első asszociációjaként szerepel. A Pallas Nagylexikon szerint több jelentése is van ennek a szónak, különböző szakterületek használják, azonban a magyaroknak egyszerre dobban a szíve, ha ezt hallják.

A revizionista mozgalom, ahogy említettem, nem új keletű: a két világháború közötti magyar külpolitikát jelentősen hátráltató nemzeti öntudattól fűtött irredenta szervezetek már 1918 óta léteztek, s bár az akkori politika igyekezett ezeket a saját befolyása alá vonni, s kettős külpolitikájának nemzetközileg eltagadott céljaihoz felhasználni, nem jártak túl nagy sikerrel. Kétségtelenül értek el részeredményeket, azonban az akkori elszigeteltség nem tett jót sem a környező országokba szakadt magyar nemzetiségek helyzetének, sem pedig a békeszerződés újratárgyalására (revíziójára) való törekvéseknek. Az 1920-as évek vége felé talált a magyar kormány először megértő fülekre Rómában, Mussolini személyében, és ekkor kapott kétes hírű nyilvánosságot is egy bulvárlap hasábjain. 1927-ben aztán megalakult a társadalmi szervezeteket tömörítő Magyar Revíziós Liga. Ez a szervezet vitte trianon ügyét azután hol egyetértésben, hol összetűzésben a magyar politikai vezetéssel, míg végül a negyvenes évek közepén széthullott.

A trianoni revíziós gondolat azonban megmaradt. Él mind a mai napig, s különböző érdekcsoportok eszközeként ma is tömegek mozgósítására képes. Manapság azonban már értelme nincs, sokkal inkább érzelmi befolyást képesek terjesztői gyakorolni általa. A kevésbé tájékozott tömegek félrevezetésére, ellenőrzés alatt tartására tökéletesen alkalmas, hiszen trianon okairól, körülményeiről és hatásairól kevés objektív forrás áll rendelkezésre. Ami van, az pedig javarészt száraz történészi szakmunka. Nehéz szöveg, szerteágazó ismeretanyag. Kevés szakmán kívüli (és azon belüli) ember képes megbirkózni ezzel a hatalmas anyaggal, hozzátéve azt, hogy a kevés gyöngy irdatlan mennyiségű korpa közé van elkeverve. Mert bizony a demagógia, a félrevezetés, a félreértelmezés aligha van jelen ekkora mértékben más nemzet történelmi traumáinak irodalmában, mint a mi trianonunk krónikájában. A közel negyvenévi hallgatásból lassan ébredező szakma bizonytalan lépéseit a hirtelen felocsúdó nemzeti radikalizmus szöges bakancsainak barázdált nyomai taposták széjjel, aztán szépen megtalálta magának mindegyik politikai irányzat, s újra felfedezve menuhini magasságokig vitték a zenei szaktudásukat ezen hangszeren. Nem utolsó sorban pedig a nemzeti érzés piaci értéket kapott, beárazták és kereskednek vele igaz hazafiak pofátlanul.

A levél

2001-ben Ludwig von Lang (alias Láng Lajos) professzor (?), aki önmagát az Institutum Pro Hominis Juribus (?) főtitkáraként aposztrofálja, levelet petíciót juttatott el Carla del Ponte főügyész asszonynak az ENSZ Háborús Törvényszékéhez (?) azzal, hogy javasolja „az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát.” A felülvizsgálat eredményeképp pedig kéri „annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek” és azok „hatályon kívül helyezését” is.

Íme a levél első oldala:

Őexcellenciája Carla del Ponte

Főügyész

ENSZ Háborús Törvényszéke

New York – Hága

 

Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

 

Excellenciád!

 

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független. Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit. Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi petíciót terjesztem elő:

 

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

 

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Egyelőre álljunk is meg az olvasásban itt, kaptunk itt elég infót, amit illik tisztába tenni.

Carla del Ponte

Carla del Ponte 1947. február 9-én született Bignasco-ban, a folyójáról elnevezett Ticino (Tessin) kantonban. Bernben, Genovában és Angliában tanult jogot, 1972 szerezte meg Legum Magister fokozatát, s kezdte meg ügyvédi pályáját. 1975-ben saját irodát nyitott, 1981-től pedig már Tessin kanton főállamügyésze. A legendás Giovanni Falcone bíróval együttműködve tárta fel az olasz drogmaffia és némely svájci pénzintézet összefonódásait (a pizzakapcsolat). Emiatt rá is ugyanúgy kirótták a halálos ítéletet, mint Falcone-ra, azonban a házában elrejtett pokolgépet még annak működésbe lépése előtt sikerült hatástalanítani. 1994-től svájci főügyész, 1999-ben lett az ENSZ háborús főügyésze. 2003-ig ő vezette az ICTR-t (International Criminal Tribunal for Rwanda – Ruandai Nemzetközi Törvényszék), valamint 2007-ig az ICTY-t (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia – Hágai Nemzetközi Törvényszék). 2008-tól Argentínában svájci nagyköveti feladatokat lát el. Az olaszok „puttana”-nak, Milosevic gestapónak nevezte. Bárkivel képes szembeszállni az igazság érdekében, a Nemzetközi Törvényszék sokat köszönhet neki, elérte, hogy tiszteljék a hágai hivatalt a világon minden országban.

A történetben ő valós és meglehetősen hiteles szereplő, életútjának rövid rezüméjéből látható, miért őt választotta a mi professzorunk, noha valójában ő az ügyben udvarias támogatásán kívül semmit nem tehetett volna.

Ludwig von Lang (Láng Lajos)

Róla szinte semmilyen életrajzi adatot nem lehet találni az interneten, noha nevére a google keresője több mint 700.000 találatot dob ki (2013. febuár). Ő a messziről jött ember, aki azt mond, amit akar. Egyébként egy Láng Lajost (Ludwig von Lang-ot egyet sem) kidob a zürichi tudakozó, ő a Baslerstrasse 43-ban lakik. Kovács Klaudia lyukas zászlóját is támogatta egy Láng Lajos professzor, aki az opus tartalmát tekintve akár még ugyanaz az ember is lehetne, akit mi keresünk. Vagy talán ő az a „világhírű professzor”, aki egy svájci klinikán 25 éven keresztül együtt dolgozott egy névtelen magyar tudóssal, akit a Rockszerda online közéleti lap talált meg. Vagy annak a Lucza Bélának a „tanítómestere”, aki 8 évig tanulta tőle az alternatív gyógyítás mesterségét, s végül kidolgozta a rákgyógyítás és -megelőzés technikai eszközeit.

Ismertségének története Kéthly Annához kötődik, illetve annak végrendeltéhez, melyben – állítása szerint – megbízást kap arra, hogy miniszterelnöke legyen a Szabad Magyar Exilkormánynak. Az 1957-ben emigrált Láng Lajos, aki Svájcban az ottani magyar szakszervezeti csoport menekült ügyekért felelős – Kéthly-ék által delegált – munkatársa volt, állítása szerint 1960-ban kapja ezt a nemes feladatot társával és külügyminiszterével, Rigoni Ernővel egyetemben. Ezekre azonban csak jóval a rendszerváltás után derül fény, amikor is a magyar nemzet elé tárja a Tv2 Tények c. műsorában eme hatalmas titkot. Strassenreiter Erzsébet rántja ki alóla a vörös szőnyeget a História történelmi folyóirat hasábjain, amikor rámutat arra, hogy Kéthly soha nem adott ilyen megbízatást Láng Lajosnak, az állítólagos végrendelete pedig nem létezik.

A leleményes emigráns története 1978-ban folytatódik, amikor a Magyar Szociáldemokrata Párt emigrációs elnökének, Kéthly utódának adja ki magát más európai szociáldemokrata vezetőknek és lapszerkesztőknek szétküldött levelében (ez a levelezési mánia valahol itt kezdődhetett). Erre a turpisságra gyorsan fény derül, amikor többen azt firtatják, hogy most akkor összesen hány ilyen párt létezik, és melyik ezek közül az igazi?

Kéthly Anna, Nagy Imre, Láng Lajos (?)

Ugrunk az időben 1989-ig, amikor az akkor még csak a Magyar Hírlapnál vezető munkatárs Gazsó L. Ferenc esett kedvenc szélhámosunk csapdájába, midőn sérelmezte, hogy a Szabad Magyar Exilkormány miniszterelnöke sokadjára sem tudott lemondani megtisztelő pozíciójáról, mert sem Szűrös Mátyás, sem Antall József nem reagált ilyen tartalmú nyilatkozatára. Azt már meg sem említve, hogy esetleg egy gyenge „kösz Lali” igazán kijárna nekik. Ezt a pacsit állítólag a Viktor első regnálása idején megkapja végül ( a TV2 műsora hatására), de írásban még nem látta senki.

Aztán jött 2001, amikor a levelezési mánia újra testet öltött, egy közkedvelt témára alapozva Láng újra akcióba lendült, s felkereste írásban Európa csendőrnőjét, a láncdohányos del Ponte kisasszonyt azzal, hogy tessék szépen újratárgyalni ezt az egész trianoni ügyet.

Lajosunk azóta szinte minden évben felbukkan a világhálón, vagy valamelyik nemzeti érzelemtől dúsan áthatott médium hasábjain, hogy reményt ébresszen a csüggedő magyarokban, hogy az ENSZ fogja újratárgyalni a trianoni igazságtalanságot. Legutóbb Fricz Tamás próbálta meg újraéleszteni a lángot azzal, hogy bedobta a köztudatba az egy millió aláírás kényszerítő erejét.

Az ENSZ és a háborús törvényszéke, meg a chartája

Kezdjük ott, hogy az ENSZ-nek nincs olyanja, hogy Háborús Törvényszék. Van olyanja, hogy Ruandai Nemzetközi Törvényszék például, vagy Nemzetközi Törvényszék. meg van neki Nemzetközi Bírósága és Nemzetközi Büntetőbírósága. Valamint van az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, amely nemhogy megerősítésre szorulna egy Pápa által kiadott enciklika révén, hanem alapjául szolgál több további emberi alapvető jogokat biztosító, illetve arra törekvő egyezményeknek.

Trianon ügyével az eljárás sikerességére törekedve inkább a Nemzetközi Bírósághoz kellene fordulni, melynek fő feladata pl. az államok által elé tárt jogviták eldöntése jogilag kötelező ítélettel. A feltételes mód itt azonban erősen javallott, hiszen amit a legtöbben nem képesek felfogni az az, hogy a trianoni békeszerződés felülvizsgálatáért, annak eltörléséért, rendelkezéseinek visszavonásáért küzdeni több mint értelmetlen, hiszen ezt a szerződést – kivételesen Lang is felfogta – a párizsi békeszerződés 1947-ben felváltotta, illetve helyben hagyta, amennyiben rendelkezéseiben az 1920-as dokumentum rendelkezéseit állította vissza pl. a határok tekintetében („1. Magyarország határai Ausztriával és Jugoszláviával ugyanazok maradnak, mint amelyek 1938. évi január hó 1-én voltak”).

Manapság tehát a „vesszen trianon”, a „nem, nem, soha” és a „magyar hiszekegy” hívószavak nem egyebek, mint nosztalgikus frázisok, feszültség levezetésére ugyanúgy alkalmasak, mint annak szítására, mindazonáltal káros a jelenlétük a magyar köznyelvben, hiszen politikai eszközként illetéktelenek kezében veszélyes fegyverré váltak.

Az ENSZ tehát abban az esetben reagálna érdemben egy effajta kezdeményezésre, amennyiben összeszedett, általa érvényesnek elismert nemzetközi szerződések ellen ékezne kifogás. Persze nem a fenti levélből vett idézet formájában, amivel az ENSZ Magyar Társasága vendégkönyvét spam-elte egy elvetemült.

Őszentsége, a Pápa

Megboldogult II. János Pál akaratán kívül, legjobb szándéka kinyilvánításával esett áldozatául Lángnak, amikor enciklikájában, 1984-ben állítólagosan „megalapította” az Institutum Pro Hominis Juribus-t.

Az enciklika latin és görög eredetű szó jelentése általános, átfogó. XIV. Benedek óta elsősorban a Pápa által püspökeinek, papságának, s rajtuk keresztül az egyház híveinek vagy esetenként csak az előbbiek egy csoportjához intézett memorandumát nevezik enciklikának.

II. János Pál földi helytartósága alatt 1978 és 2005 között 14 enciklikát bocsátott ki, 1984-ben konkrétan egyet sem. Sőt, olyan témájú enciklikája sem ismeretes, amelyben egy intézet szükségességéről írna, mely „az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására” kell, hogy szolgáljon.

Mire hivatkozik akkor Lang? Erre Novák Előd (aki állítólag levélben kereste meg az öreg profot) ad megoldást leleplező írásában, amikor is bemutatja azt a két dokumentumot, amit a mi kalandorunk a Pápa enciklikájaként aposztrofál. Bár a Vatikán honlapján II. János Pál archívumában ennek sincs semmi nyoma. Sőt kutatva a feltöltött dokumentumok között, a Láng által megjelölt dátumhoz egyetlen esemény kötődik: egy a Vatikánba újonnan küldött új-zélandi nagykövethez intézett beszéd.

Egy ekkora kamuval indítani egy olyan levelet, melyben egy nemzetet ért sérelem orvoslására teszünk kísérletet, nem kis lélekjelenlétre vall. Lajosunk simán belekeveri a Pápát, nem rest hülyére venni az ENSZ főügyésézét sem, csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy ezzel nemhogy használ, de végérvényesen keresztbe tesz a magyar nemzet törekvéseinek. Amennyiben ez komolyabb nemzetközi visszhangot kapott volna, s csak egy európai újságíró kapja fel rá a fejét, néz utána, akkor ma eggyel több okuk lenne a szomszédainknak és a világnak rajtunk röhögni. Többek között ezért is káros a tudatlansága ennek a nemzetnek: mert az efféle kalandorok simán elhitetik vele a legnyilvánvalóbb hazugságokat, holott az internet világában ma már 10 perc alatt öt helyről lehet igazolni vagy cáfolni egy információt – ha nem állunk a helyzet magaslatán iskolázottságunkat tekintve. Ennek ellenére még ma is előfordul különböző fórumokon ez a levél, s eztán is elő fog kerülni, mert az új generációs náci fiókák még csak most kezdik felölteni magukra nemzeti öntudatok szemellenzős álarcát.

Institutum Pro Hominis Juribus

Most, hogy végre tisztáztuk, nincs enciklika, amely megalapította volna az intézetet, lássuk, mégis honnan került elő.

Minden bizonnyal annyira valós, mint az azt megalapító pápai memorandum, ugyanis az intézetre semmilyen más hivatkozás nem mutat, mint Láng által beadott petíciót taglaló oldalaké, arra azonban a google 3870 találatot (2013 február) ad ki.

Tudjuk azonban az intézet címét és telefon- illetve fax-számát, sőt mindjárt két helyről is.

INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS

00146 Roma, Piazzale S.Paolo, I. A-B-C-D (Basilica di S. Paolo fuori le Mura)

illetve

INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS

DEPARTMENT SCHWEIZ

Represäntant: Prof. Ing. Ludwig von Lang, General Sekretär

Sekretariat: Universitätstrasse 9, CH-8006 Zürich, Schweiz, Tel: +41-1-262-3536, Fax:+41-1-262-3536

Induljunk hát el ezen a vonalon.

Kezdjük Rómával, ahol a Piazzale San Paolo egy kedves kis tér, a San Paolo fuori le Mura mellet. Az intézetnek Rómában nyoma sincs (de tényleg), irány Svájc.

A professzor nevének kikereséséhez használt zürichi telefonkönyvet csapjuk fel ismét. Az intézet nevére 0 találat. Az utca szerencsére létezik, sőt a házszám is, és a google maps egész jó kis képet ad róla (sajnos a postaládákra nem lehet vele ráközelíteni)– végre valami vizuális erről a misztikumról. A házban van nőgyógyász (magyaros vezetékneve van), pszicho terapeuta, gyorskajálda, építésziroda, pénzügyi tanácsadó, de emberjogi szervezet egy sem. Jóhiszeműen utána néztem, van Zürichen egy Universitätsstrasse is. Előfordul, hogy óhatatlanul is rosszul idézik a címet, vagy elírják azt, ezért rákerestem erre is, de itt mindössze egy pszicho terapeutát találtam. Kétkedve bár, de a telefonszámokkal is megpróbálkoztam – hasonló sikerrel.

Adva van tehát egy ismeretlen magyar emigráns, egy Pápa által soha, semmilyen enciklika által nem alapított szervezet, melynek ez az alak a főtitkára. Adott egy levél, amelyet az ENSZ egy nem létező szervezetének címeztek egy létező személy kezéhez. Az egész messziről bűzlik, egyértelműen önös érdekeket szolgáló médiafigyelemre törekvő megtévesztésről van szó, mely a magyar nemzet egy olyan traumáját használja fel olyan aljas módon, ahogy azt a legelvetemültebb magyarellenes fundamentalista sejt sem hajlandó elvállalni, mert kifordul tőle a gyomra. Ez az ember mégis magyarnak vallja magát, a magyar nép nevében kér szót, s a magyar történelmet hamisítja meg a levél folytatásában, petíciója indoklásaként.

És adva van egy buta magyar társadalom, amelyik szolgai módon, nemzeti hevülettől elvakultan évről-évre lobogtatja, mint az emberiség magyarellenes összeesküvésének bizonyítékát. Reménykedve olvassa fel kis közösségekben, újságokban (érdekes, hogy az Argetniában élő magyar közösségben is elterjedt) értekezik róla, mozgalmat alapoz rá és elhiszi, hogy volt egy ilyen levél, hogy elpostázták, és a válasz azért késik, mert a magyarokat mindenki csak bántja, s nem számíthat igazságra csak a kegyelmes istentől.

Amíg ez a helyzet, addig ne is várjuk sorsunk jobbá fordulását, hiszen megint csak bebizonyítottuk, hogy a hülyeség hungarikum, a nemzeti önsajnálat mellett fő helyen van a polcon, a sámánkalap és a fokos között, a turul madaras címerpajzs alatt, székely zászlóba csavarva.

(folyt. köv.)

D.O.N.