Az Institutum Pro Hominis Juribus sztori bonyolódik - második rész

(az első rész)

2001. február 20. után minden igaz magyar szorított Láng Lajosnak Ludwig von Lang-nak, s össznépi penitencia kezdődött azért, mert „Trianon felülvizsgálata nem magyar kezdeményezés eredményeként” kezdődhet meg! Mert ugye „magyar az, akinek fáj trianon”. Ezt van aki Karinthy-nak, mások Illyés Gyulának tulajdonítják, mindazonáltal szívesen hangoztatja minden igaz honfi (és honleány), vagy annak látszó tárgy, mert olyan igazi kurucos, benne van minden, a legmélyebb magyar fájdalom csordul ki a szavakból. Tavaly pedig egyenesen kijelentették, hogy akinek nem fáj, az nem is magyar.

Érdekes feltételei vannak a magyarságnak, minden bizonnyal ezért is fogy a nemzet, mert egyre kevesebben hajlandóak fájlalni trianont csak azért, hogy magyarok lehessenek, illetve valaki már rég belátta, hogy trianon szükségszerű következménye volt az európai államok között feszülű gazdasági és politikai ellentétnek, valamint annak a "történelmi tény"-nek (ezt a kifejezést Láng előszeretettel használja, de az "újmagyar történetírás" terminológiájában is előkelő helyen szerepeltetik), hogy már az első világháborút megelőző utolsó népszámláláskor (1910-ben) sem érte el a magyarság lélekszáma a Magyar Királyságon belül a lakosság 50%-át. A nemzeti öntudat feléledése nem csak ránk hatott, hanem minden nemzetre a Kárpát-medencében. Mi ugyan előbb ocsúdtunk jó pár évtizeddel, de mégis a későn kelők leltek itt aranyat.

Lajos bácsi kitaposta az utat, a korcs magyarkodók előtt feltünt egy példakép, és a magyar kolóniák feljogosítva érezték magukat, hogy beleszóljanak az ország ügyeibe, távoli otthonaik falán lógó magyar zászlók árnyékából.

United Nations of Yoga

Az Egyesült Jóga Nemzetek, vagy Jógában Egyesület Nemzetek, vagy akármi. Ez egy stockholmi székhelyű szervezet, 1942. augusztus 20-án (nohát, pont akkor? - és figyeljünk később is, mert turpisság van a dologban!) alakultak meg azért, hogy "a nemzetek közötti háborúkat kiváltó szenvedélyes gyűlölködést az IGAZSÁG érvényesítésével, az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS harmóniát teremtő útján haladva biztosítsa a nemzetek életében, és teremtsen, békességet". Ezek a derék és jóravaló emberek úgy határoztak, hogy egyesületük 60. születésnapján levelet írnak "Madame CARLA del PONTE: A Nemzetközi Törvényszék Főügyészének" és az "Egyesült Nemzetek Szervezete Háborús Törvényszéke Az EURÓPAI BÍRÓSÁG Elnök Urának és Főügyész urának: G. C. Rodriguez Iglesiasnak".

Mert ezt látták Láng Lajos bácsitól.

Ők - már a jógások - a népbüntetést akarták szerződésbe foglalni (WTF?) és a megnövekedett, új létszámú szerződő felek között az 1920. évi Trianoni és 1947. évi Párisi (sic!)Békeszerződések megkötésének, újratárgyalását akarták elérni. Paragrafusokba szedett mondandójuk lényege, hogy a "sok ezer éves, Mahatma Gandhi (a képen fiatalon) által is így vallott jóga etika-morál szerint az igazság, az igazságszolgáltatás a békesség istene. A békesség istene pedig: az igazság, igazság-szolgáltatás". (ő... mi van?), és ahogy azt már évek óta kérik, most is csak magukat ismétlik, mikor indítványozzák a magyar nép javára végrehajtandó határrevízió közgyűlési határozatban foglalt elrendelését, mert a győztesek mindig a legkevésbé vétkes magyarokat büntették. Mivel pedig Nürnbergben a német népet nem vonták felelősségre - nagyon okosan, mert ugye a kollektív büntetés mint olyan nem helyes, ezért a trianoni és párizsi békék érvénytelenek, és jár a kártérítés is ugyebár.

Igazságot Magyarországnak, mi - azaz a jógások - vagyunk az egyedüli békeszerető emberek képviselői az ENSZ-ben már 27 éve (mióta?), a választ egy tar.hu-s e-mail címre lehet küldeni, vagy postázni Stockholmba, ugyanitt adományokat is elfogadunk. Aláírás Lemhényi Zoltán UNY NGO főtitkár (megint egy főtitkár), UNY NGO főképviselő (meg még ez is) az ENSZ és az UNICEF-nél, UNY SCJ tanácsvezető főbíró (főleg!) és Karma Sö-nam Wang' Chuk, buddhista szerzetes (csak így egyszerűen).

UNY = United Nations of Yoga (ez az izé)

NGO = Non Governmental Organisation (nem kormányzati szervezet)

SCJ = Supreme Court of Justice for Human Rights and a Better World (Az igazság legfelsőbb bírósága az emberi jogokért és egy jobb világért)

A budhista szerzetes ha létezik is, bizonyára vallási okokból nincs fent sem facebook-on, sem twitteren. Találtam ugyan egy szócikket a wikin egy hasonló nevű XVII. századi királyról, de kétlem, hogy Lemhényi úr a nemlétező jógás szakkörét azzal hiteltelenítené, hogy kitalál egy szerzetest maga mellé csendestársnak - vagy lehet, hogy ez a fedőneve a Kína-ellenes gerillacsapatban?

Lemhényi Zoltán nagy asztrológus és jógi, 1951 óta a kommunista nomenklatúra és leszármazói által politikailag üldözött büntetlen előéletű bíró és ügyvéd, kényszerű politikai száműzetésben Stockholmban nyomorgó állítólagos rokona Lemhényi Dezső olimpikonunknak. Dacolva a politikai légkörrel 1968-ban elindította a csoportos, nyitott jógafoglalkozásokat Budapesten a Kaffka Margit Gimnáziumban (egyesek szerint Szörényi Levente is hozzá járt). Emiatt rengeteg üldöztetésben és zaklatásban volt része, amire azt tette fel a pontot, hogy beadott jógakönyv kézirata a kiadóban elveszett. E miatt 1970-ben Svédországba disszidált. Miután megfelelő kapcsolati kört épített ki, és bejárta a hivatalok útvesztőit, a 70-es évek közepén létrehozta a „Jóga Egyesült Nemzetei” (HOPPÁ! Akkor most mégsem 1942 óta teljestenek missziót?) nem kormányzati szintű, de ENSZ-tagsággal rendelkező szervezetet. Ezzel párhuzamosan megalapította és fenntartotta a Magyar Jóga Szövetséget  (nem bukkantam a nyomára), valamint az Asztrológiai Világszervezetet (n/a). Energiája már nem maradt arra, hogy ezeket a szervezeteket érdemben működtesse, így ezek inkább csak nevükben léteznek, tömegbázis sajnos nincs mögöttük (forrás) . A Pro Cultura Hungarica állami kitüntetés viselője saját állítása szerint, azonban a díjazottak listáján nem szerepel (bár egy forrás szerint 1990-ben egy Lemhényi Zoltán kultúrális szervező megkapta a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet), mégis Wittner Máriával (balra a fotón) együtt akart tédre borulva bocsánatot kérni a székelyektől az első Orbán-kormány alatt. Szent életű nővérével, Lemhényi Klárával és édesanyjával valamint nagybátyjával, Lemhényi Dávid Zoltán törzskapitánnyal (aki a Hortobágyon "pusztult" el tüdőbajban, mint kitelepített) együtt 1941-45 között Budapesten, Magyarországon, a Kárpát térség területén százával mentette meg az üldözött zsidókat, cigányokat, különböző hadseregek katonaszökevényeit és részükre saját lakásában biztosított menedéket - állítólag.

Csoda, hogy ezek után komoly lobbi folyik a rehabilitációjáért?

A források között többnél is felfedeztem némi szcientológus frazeológiát, valamint a szokásos túlzásokkal, jóga-szakkörök izzadságszagú öltözőiben terjedő homályos utalásokkal kellet megküzdenem, de rábukkantam egy konteó-gyanús mozzanatra is:

Lemhényi Zoltán megbízójaként van feltüntetve Keszthelyi Zs. Gábornak egy, az utóbbi által megfogalmazott, a „magyar fiatalok és társadalom bedrogosítása ellen” folytatott aláírásgyűjtést népszerűsítő felhívásban. Ugyanez a Keszthelyi 2002. április 22-én faxot küldött az akkori köztársasági elnöknek, ami annak titkárságáig jutott, melyben arra figyelmeztet, hogy Medgyessynek van olyan ügye, ami miatt nem lenne szabad engednie Mádl Ferencnek, hogy az ország miniszterelnöke legyen. 2002. júniusában pedig kipattant a D209-botrány...

A jógások nem restellkedtek, idézett levelükön túl felhívást intéztek a "Kárpáttérségi" országok lakossága, nemzetei, vezetősége, vezetői felé a "Kárpát-térség"-ben élő nemzetek között felállítandó új országhatárok kialakítása ügyében, nyílt levélben javasolták Kárpátalja visszaadását, elszámoltatták Sólyom Lászlót, hogy engedte-e megverni a tüntetőket 2006-ban, és kirúgásokat kértek tőle a felelősöket érintően, majd megdöbbenéssel értesültek arról, hogy Gyurcsány megtagadta a kettős állampolgárságot a határokon kívüli magyaroktól és elvette az egyházak pénzét, miközben kínaiakkal pacsizott.

Sehol egy hivatalos oldal, sehol egy fénykép, sehol semmi. Aktívabbak, mint az öreg Láng, mégis a svájci profról többet hallani szélesebb körben, ezek a jógik csak a kuruc világ pislákoló fáklyáitól elkerült sötét barlangok zeg-zugaiban tenyésznek, s ritkán merészkednek a fényre, akkor is általában egy fórum kommnetelője citálja őket a CAPS LOCK INDOKOLATLAN HASZNÁLATA MELLETT, ami egyébként ő magukra is jellemző.

Az Összmagyar Testület

2003 augusztus 1-jén felbukkant az Összmagyar Testület petíciója, amelyik a "bele a közepébe, majd eltalál valakit" elvet követve az "ENSZ Háborús Törvényszéke, Európa Tanács, Európa Parlament, Anglia, USA, Franciaország, Oroszország, Németország, Vatikán Állam, valamint az összes többi  ENSZ-tagországok kormányai" és külön tisztelettel a "Magyar Köztársaság Elnökének, Országgyűlésének, Kormányának" tudomására szándékozott hozni, hogy betelt a pofánk.

A testület pártok, kormányok és vallásfelekezetek feletti társadalmi szervezet, amelynek 33 országban van tagsága, képviselői dr. Bándi Kund (ügyvezető elnök) és dr. Kosztin Árpád, célja pedig hogy "elősegítse a nagyvilág magyarságának összefogását, ápolja a történelmi hagyományokat és erősítse minden magyar öntudatát". És nyilván gazdaságossági megfontolásból van mindenhol az ügyvezető ügyvéd úr címe megadva. Dr. Kosztin vagy szorgos nőgyógyász, vagy publicista, esetleg mindkettő. Azonban egyikük sem volt ott a fedőnév alatti megalakuláskor egy hugyszagú román börtöncellában 1953-54-ben, s csak az illegalitásból való kivonulásuk (1990) után lettek szószólói a társaságnak. Nincs túl sok elérhető infó róluk, ők a kevesebb vizet zavaró, vagy a sötétben bújkáló ellenforradalmár kategóriát képviselik inkább, bár munkájuk így sem kevésbé "áldásos".

Ez a képződmény már valóságosabb (hehe) és aktívabb, mint Lajos bátyánk intézete, s azóta is rendszeresen szórakoztatják közönségüket mindeféle mulatságos attrakcióval, hol egy brüsszelli magyarellenes förmedvény miatt füstölögve, hol tisztességes, cselekvő és értékteremtő kormányzatot követelve Sólyom Lászlótól, vagy éppen korteskedve az öreg tőkésért - nem mintha szüksége lenne pont rájuk, de azért igyekeztek betenni a Horn Gyula kitüntetésének is. Kiadót is működtetnek, van egy CÉH nevű újságjuk és egy örökös tiszteletbeli elnökük Bartis Ferenc személyében.

Magyar Trianoni Bizottság - "The canadian candidate"

Aztán hipp-hopp eljött 2004. Ebben az évben többek között az Erdélyi napló nyomtatásban közölte le Ludwig von Lang levelét, mondván "Legalább lapunkban lásson nyomdafestéket, ha a "független" magyar sajtó 2001 februárja óta hallgat róla", és végre tudja meg ország-világ, hogy "Trianon felülvizsgálatát nem magyarok kezdeményezték!" - Megtudtuk.

Felbukkant egy 2003. október 12-én alakult kanadai magyar szervezet is, "amelynek fő célja az idegen nyelveken való nemzetközi folyamatos tájékoztatás a trianoni igazságtalanságok ellen". A québec-i székhelyű bizottság haladt tovább a lenini lángi úton, s sarokba vágta a szaros pelus mellé a trianoni békeszerződést. Megállapította, hogy "az ezer éves történelmi multu (sic!) ország, mint amilyen Magyarország feldrabolására felhozott ürügyek, semmi képpen nem hozhatók összhangba a Nemzetközi Joggal (sic!)". Gondosan tanulmányozva a "Magyarország feldarabolásán dolgozó emberek életét és korát" bizonyítottnak találják azt is, hogy "egy titkos összeesküvés nyerészkedett a fegyverszünet feltételeiből" (elnézést, melyik fegyverszünetre tetszenek gondolni?). Felidézgetik nosztalgikusan a "Locarnoi Békét" (sic!), "mely kijelentette a határok sérthetetlenségét és a peres kérdések békés rendezését". És mindezt egy biankó levél formátumába belehelyezve spam-elni kezdték többek között a Nemzetközi Büntetőbíróságot (rátaláltak végre a helyes címzettre, bizonyára inconnu jöttek vissza sorra Lajos bá'nak is a peticiók), Kofi Annant, az Európai Union (sic!) 15 külügyminiszterét, Pat Coxot és minden élő és mozgó ENSZ küldöttet.

Amennyi tömör baromság a fenti bekezdésben idézet formájában elhangzott, annyi gombóccal egy falusi óvoda teljes gyermekállománya jól lakna két hétig, s még a bölcsiből is átszöknének a dadusok torkoskodni.

A titkos összeesküvők nyerészkedése szót sem érdemel, manapság amúgy is divatos mindent a titkos társaságokra kenni, de az, hogy egy 1925-ben megkötött egyezményt békének hívjanak, s olyan kijelentéseket általános érvényűnek fogadjanak el, amelyeket kizárólag a dokumentumot aláíró államok közötti interakióra vonatkoztak, már erősen verdesi a történelemhamisítás fogalomkörét. Ennyire hülye ugyanis magától nem lehet senki, ez minimum előre megfontolt szándékra utal. Az pedig, hogy a Habsburgokat rendre Hapsburgoknak, Nürnberget pedig Nurenbergnek és Nürenbergnek (de véletlenül sem Nurembergnek) írják már el sem éri az ingerküszöbét az embernek.

Az egész biankó peticiót pedig egy festőművész, Charles Sucsan (alias Szucsán Károly), artiste en art visuel (a képen egyik művével, a többi itt - Kerényi szerintem nagyot mulaszott, hogy nem őt kérte fel az alaptörvény illusztrálására) látta el kézjegyével, gondosan elhallgatva valódi szerepét ebben a bandában.

Ez a modern pilihisztor nem volt rest belekötni sem a Die Welt magazinba, sem Bajnai Gordonba. Ha kellett, magyar születésű franciaként korteskedett Bokor Imréért, de üzent a birkamenetnek is, és Orbán Éva nyílt levelét méltatta (a hölgy az Összmagyar Testület elnökségi tagja is volt). Láng proftól és a többiektől eltérően neki legalább van saját oldala, bár tevékenységét tekintve inkább maradt volna a képzőművészetnél, azzal legalább nem árt. Büszkén hírdeti mindenfelé, hogy miatta forgolódik álmatlanul 180 ENSZ delegátus, Kovács Lászlótól azért kérdezték meg a Vatikánban, hogy román-e, mert A Láng főtitkár intézete zaklatni merte a del Ponte kisasszonyt, s ez nem tetszett a magyar külügyérnek; váltig állítja, hogy Nürenbergben (sic!) kimondták: "Népet, nemzetet nem lehet büntetni csak vezetőket", és ezért érvénytelen a trianoni és párizsi békeszerződés Magyarországra nézve, és barátilag kérte az öreg Jacques-t, hogy ugyan üljenek le megdumálni ezt a trianon-dolgot egy jó pohár vörös médoc mellett.

"Titkárja válaszában jelezte, hogy nagy figyelemmel olvasta az elnök úr a
levelemet. Ha, magamat teszem az ő helyében, mint francia, aki csak a sok
hazugságokat ismeri a magyarok eredetéről és történelméről, akkor én is nagy figyelemmel olvasnám az ilyen szokatlan állításokat."

Kiút Trainonból - Szucsán Károly

Szucsán nem kapott hidegrázást attól sem, amikor Toroczkai Lacika beutazásának ügyében kellett bemószerolnia Göncz Kingát a kanadai bevándorlásiaknál, megvádolva a külügyérünket azzal, hogy kormányzati körökből érkeztek dezinformációk a "magyar politikai aktivistáról", akinek pedig "a magyar nép egy nagy része nagy tisztelettel és reménnyel figyeli tevékenységét". Csodálatos expozékat olvashatunk tőle itt, ahol olyan "neves" emberek bizonygatják trianon felülvizsgálatának elévülhetetlenségét, mint Bóna Mária Ilona nyugdíjas varrónő, vagy Siklósi András "hazudós ravasz álmagyar".

A székely zászló ügye sem kerüli el piktorunk figyelmét. A Victor Ponta-nak írt levelére úgy hivatkoznak, hogy egy felnőtt fejjel magyarul tanult ember tollából származik, ezért sok benne a hiba.

Három szervezet, újabb sötét alakok a revízió ügye körül. Szerencselovagok, koboldok, démonok, akik a magyarság ügyét csak hátráltatják. Nyilván nem lehet minden kezdeményezést kordában tartani, s a hülyeség a XXI. században a fénynél is gyorsabban terjed, de már a Lord Rothermere által elindított kampány is megmutatta, hogy a magyar politika nem tud mit kezdeni a revizió ügyével sem országon belül, sem azon kívül. Csak reagálni - de leginkább nem reagálni - képes ezekre az innen-onnan eredő kezdeményezésekre. A magyar hivatalos álláspont nem alakult ki véglegesen azóta, amióta 1920-ban aláírták azt a békeszerződést. Önmagukkal nincsenek tisztában ezek az emberek, s minden bizonnyal főleg félelemmel, de leginkább féktelen barbarizmussal kezelik trianon ügyét. Pillanatnyi céljaik érdekében képesek kiengedni a szellemet a palackból, de futnak is tőle messzire, mert nem tudnak bánni vele.

A történész szakma alig hallatja hangját, ők is jobbára futnak az események után, a kezdeményezést elvesztették - tán sosem volt a kezükben. A mindenkori államvezetés nincs a segítségükre, a korszak alakjainak megítélése periodikusan váltakozik. Trianon irodalma ma már jól feldolgozható, a források szabadon rendelkezésre állnak. Nagyon jó alapművekkel (Ormos Mária, Romsics Ignác, Ádám Magda, Ablonczy Balázs, Zeidler Miklós) lehet elkezdeni a vizsgálódást, de semmiképpen sem szabad ellenőrizetlenül elfogadnunk az ilyen-olyan szervezetek, önjelölt nemzetmentők, nyugdíjas varrónők kijelentéseit. Az ő "alapos vizsgálatuk" maximum Raffay vagy Nemere egyik-másik gyengébb fércmunkájáig terjed, megtoldva talán egy kis Henry Pozzi-val és nem tovább. Amíg az ilyen műveket könnyebben beszerzik az állomásokon árusító könyvkupecektől, addig nem lesz rend a fejekben. Amíg nincs egy szakmai felügyeleti szerv, amelyik kiszűri legalább az olyanokat, mint a túlvezérelt ámérikás mágyár Lángi A. Mária vagy a hozzá hasonlók, addig ne várjuk el, hogy szélesebb körben is tisztázott legyen trianon ügye.

(folyt. köv.)

D.O.N.