Nem szándékozom kitérni arra, hogy a honi politika miért avatkozik egy másik ország belügyeibe, amikor saját önkormányzati szerveit arra buzdítja, hogy a székely nemzetiség autonómiai törekvéseit támogatandó tűzze ki annak hivatalosnak nyilvánított jelképét.

Nem szándékozom belefolyni abba a vitába sem, hogy a mindenkori honi vezetés vagy éppen ellenzék miként használja eszközként a romániai magyar kisebbséget, pillanatnyi politikai előny szerzése érdekében, ahogy azt sem firtatom, hogy miért kizárólagosan azokért a magyarokért „aggódik” leginkább. Továbbá nem tárgya ennek a posztnak az sem, hogy miért keveredik a köznyelvben össze Erdély Székelyfölddel, a székely a magyarral.

És végképp nem szeretnék véleményt mondani arról, hogy a romániai magyar kisebbség képviselői miként adják el sajátjaikat a magyar politikának.

A székely zászlókról szeretnék pár szót ejteni.

Fogalmak

zászló – rúdra rögzített, azzal egységet alkotó, jellegzetes színezetű, mintázatú és formájú vászondarab

lobogó – rúdra sarkainál rögzített, jellegzetes színezetű, mintázatú, és formájú vászondarab

„Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.”

/Kosztolányi Dezső –Zászló/

A zászló eredete az emberiség hajnaláig nyúlik vissza, addig a pillanatig, amikor felébredt a különböző csoportok közösségi tudata, s igyekeztek valamilyen formában egymástól elkülönülni, illetve egyértelmű, mindenki által érthető formában érdekeltségi területüket megjelölni. A civilizáció fejlődése során mind az országok, mind a katonaság, később a tengerészet, a hajózás is egyéni jelzéseket használva, kifejlesztette a maga zászlókultúráját, s ma már egységes jelképrendszerek épülnek a botra fűzött vagy rögzített vászonra.

A világ országai – és különféle más közösségei - önmaguk azonosítására ma is elsősorban zászlóikat használják, praktikussági és esztétikai okokból az egyszerűségre törekedve alkotják azokat meg amellett, hogy törekednek a történelmi jelentés és eszmeiség kifejezésére.

Magyarország a trikolórt használja, melynek színei fentről lefelé haladva: piros, fehér zöld, ahol a piros sáv az erőt, a fehér a hűséget és a zöld a reményt szimbolizálja.

Hogy a székelyek mit használnak?

A székely zászló (ami lobogó)

Erdély 1526-ig nem volt önálló, így saját zászlóval, címerrel sem rendelkezhetett. A magyarok, székelyek és szászok önkormányozta területek nem alkottak külön államot a magyar állam keretein belül, a kormányzást ellátó vajdák saját nemzetiségi címereiket és zászlaikat használták hivatalos azonosítóként. Magyarország szétszakadása után – a „két király-egy ország” időszakában -, amikor a középső, török megszállás alatt álló területeken kívüli országrészek felett Szapolyai – majd halála után - az özvegye, és fia, János Zsigmond a Habsburgokkal vetekedett a magyar királyi trónért, és végül 1570-ben a speyeri szerződés keretében megegyeztek, 1571-ben létrejött a Partium. Az Erdélyi Fejedelemség élén János Zsigmondot halála után még abban az évben (somlyai) Báthory István követte, aki az ország ügyeinek vitelével vajdaként Kristóf bátyját bízta meg. Ennek fia, Báthory Zsigmond egyesíti végül a három nemzetség (a magyar sas, a székely „napcsillag” és növő hold, valamint a hét szász bástya) címerét Erdély címerében.  „Hogy az erdélyi három nemzetnek 1500 előtt volt-e külön-külön címere, homály födi” – írja Köpeczi Sebestyén József 1917-ben Erdély címere című munkájában.

Ő (balra) volt az a Zsigmond, aki Erdélyt bevezette a 15 éves háborúba a török ellenében a Habsburgok mellett (1595 török ellenes szövetség). Az őt – Habsburg-párti politikájában – ellenző Boldizsár testvére javára először lemondott a trónról, majd azt visszavéve kivégeztette, szövetséget kötött a Habsburgokkal és elvette feleségül Károly főherceg lányát. A mezőkeresztesi vesztes csata (1596) után a törökök megszállásától tartva átadta a Habsburgoknak Erdélyt, s a szövetség feltételeként neki ígért Oppeln és Ratibor hercegeként Prágába menekült, hátrahagyva feleségét, aki helyette Rudolf főherceg nevében uralkodott tovább. A következő évben puccsal visszatért a kormányzásba, majd alig egy évvel később újra lemondott unokaöccse, Báthory András javára, hogy aztán annak halála után ismételten visszatérjen. 1601-ben goroszlónál Giorgio Basta és Mihály havasföldi vajda Székely Mózes és Csáky István vezette seregét legyőzte, és 1602-ben végleg távozott az erdélyi trónról.

Erdély nem hivatalos zászlói közül az egyik a Zsigmond által egyesített három szimbólumot tartalmazza.

A székelyek jelenleg a Székely Nemzeti Tanács által 2004. január 17-én elfogadott kék alapú, középen arany sávval, nyolcágú arany csillaggal („napcsillag”) és a telő hold ezüst szimbólumával díszített lobogóval azonosítják magukat. Az alkotó (Kónya Ádám művelődéstörténész, a SZNT alelnöke 2004-ben) elmondása szerint a kék szín az ég, az arany a gazdag mező, míg a „napcsillag” a korai székely szimbolikában előforduló napból eredez, s nyolc ága a nyolc székely szék-re utal (Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Miklósvár-Bardócszék, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék), a telő hold pedig a hit, remény és bizalom jelképe. Önjelölt ideológusok az „egy a nemzet, egy a zászló” székely eredetű mondást (van egy székely mondás… - ismerős retorika) azzal támogatják meg, hogy Erdélynek egyetlen székely fejedelme Zekel Moses volt, s ez az ő zászlaja.

A lobogót 2009. szeptember 5-én a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld zászlajának nyilvánítja, egyben elfogadja jelképének a SZNT által megalkotott címert illetve lobogót is, valamint a Székely Himnuszt (szöveg: Csanády György, zene: Mihalik Kálmán) Székelyföld himnuszának.

A napokban szerviensen kiaggatott szövetdarabokat, a fent említett gyűlésen lobogóként elfogadott jelképet hívja a honi média székely zászlónak.

A székely zászlók

A mostanság dívó „vérmagyar” hagyományokhoz híven az emberek fejében a média keltette bábeli zűrzavar uralkodik zászló ügyben (is). A rendelkezésre álló forrásokból szándékosan, vagy csak a médiaszakmunkásokra oly jellemző felületességből fakadóan az együgyűség aranymetszése szerint építkeznek a különböző sajtóorgánumok. Kezdve ugye a zászló-lobogó fogalomzavarral, folytatva egy tanulmánnyal, mely 1893-ban jelent meg a Turul nevű folyóiratban Mika Sándor tollából.

A Turul 1883-mas megalapítása óta a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönye, s a Rákosi nemesség- és náciellenes ámokfutását, majd az az követő, ideológiájában alig eltérő rendszert leszámítva a mai napig akként is funkcionál. Az Ausztriában kiadott hasonló szakmai folyórat, az Adler (német, jelentése sas) mintájára nevezték el a magyarság szent madaraként tisztelt állatról.

Az Ódon Erdély tanulmánykötetben szereplő Erdélyi hadizászlók 1601-ből című tanulmány két kódexet említ, melyek tartalmazzák számos erdélyi zászló festett másolatát. Az egyiket „Puchner György, a szász választófejedelem egyik mérnökkari tisztje, ki éppen ekkor Prágában tartózkodott, s a diadaljelvények bemutatásánál jelen volt” készítette arról a 110 zászlóról, melyet a győztes goroszlói csata után „császári vezérek ünnepélyes küldöttséggel küldötték Prágába, hol azokat Rudolfnak bemutatták”.

A másik ismeretlen eredetű szintén drezdai kódex, de a „külalakja teljesen egyez a Puchner-kódexével”. Ez azonban egy másik zsákmányról ír, mely között ott volt a Győr 1598-as visszafoglalásakor elhalálozott Hasszán basa vértjének rajzolata 190 vegyesen magyar és török zászlókkal egyetemben.

A média – és nyomában az igaz magyar netes társadalom – e két művet keverve hivatkozik a székely zászló „őseként” Székely Mózes hadi jelvényére (jobbra; a kép forrása). Zekel Moses kornétája (francia eredetű, cornette - könnyűlovassági lobogó) pedig hol az egyik, hol a másik dokumentumban bukkan föl. A vesztett goroszlói csatából és a Győrben elesett Hasszán basától zsákmányolt zászlók mennyisége is követhetetlenül váltakozik a különböző interpretációkban.

Székely Mózes, az egyetlen székely származású fejedelem, Báthory Zsigmond seregében harcolt a Habsburgok ellen Goroszlónál, s szenvedett vereséget Giorgio Basta és Mihály vajda egyesített hadaitól. Mindössze négy hónapig volt Erdély fejedelme.

A Csíkszeredán 2010-ben kiadott Székely történelmi zászlók című kiadvány a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport által – a magyar történeti zászlósor mintájára – összeállított székely zászlósor, „tizenhét gyönyörű lobogó, amelyet valamennyien a magunkénak érezhetünk, amelyet ünnepeinken felvonhatunk, amelyek alá felsorakozhatunk”. Az összeállítás szükségességét – ars poeticájuk szerint – az a törekvés adta, hogy tisztázódjon végre valamelyest a székely szimbólumok története. A zászlósor a XV. századtól a XX. századig előforduló jelentősebb – vagy egyáltalán még fellelhető – jelképeket vonultatja fel.

Van tehát egy közösségi vezetői szinten elfogadott székely zászló (és lobogó, valamint címer), és van 17 gyönyörű vexillum. Az autonómiára törekvő székelység önkifejezését szimbolizáló jelképrendszer továbbra sem egységes, sőt a kor divatjához hűen képes nemzetközi konfliktusokat kiváltani csekély valójában is.

A románokban ösztönné rögzült rettegés Erdély elvesztésétől, a székelyekben meglévő ősi szabadságvágy, elemi igazságérzet és az újkori magyar imbecillizmus robbanásveszélyes elegyet alkot, s rámutat arra, hogy ebben a térségben soha nem lesz addig béke, amíg a magyar értelmiség nem képes úgy viszonyulni a nemzetiségi kérdésekhez pro- és kontra, ahogy egy civilizált társadalomtól az elvárható.

Amikor megszűnik a nemzetiségi kérdés politikai eszköznek lenni, akkor végre megjelenik a első napsugár a Kárpát-medence felett.

D.O.N.