Az Institutum Pro Hominis Juribus sztori meg nem áll - harmadik rész

(első rész, második rész) 

Láng Lajos bácsi tehát buzgó hívekre lelt a nagyvilágban, hiszen nincs olyan szeglete e kicsiny bolygónak, hol magyarok ne laknának. Ezen felbuzdulva írt egy újabb levelet a Nürembergi Legfelsőbb Nemzetközi Bíróság (40 bíró és 12 ügyész) ügyében, még mindig főtitkárként, de már új zürichi címről.

INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS

DEPARTEMENT SCHWEIZ

Sekretariat: Feldblumen weg 39, CH-8048 Zürich, Switzerland, Tel. und Fax. 00-411-431 15 50

Represäntant: Prof. Ing. Ludwig von Lang, General Sekretär

Gyors ellenőrzés a bejáratott telefonkönyvben, ügyelve arra, hogy az utca nevét nem külön írják. Az intézet nevére továbbra sincs találat, a megadott címen pedig ezeket találtam. Persze van utcaképem is róla, de a kapucsengőkre itt sem lehet ráközelíteni, a telefonszám meglepő módon zsákutca.

Ez ne zavarjon meg senkit, a lényeg az alábbi levélben van.

Tribunal of the United Nations Organization, Zurich 2004

 

Office of the President

Her Excellency Gabrielle Erik McDonald, President

Her Excellency Carla del Ponte, Prosecutor

1. Nikiforov, Prosecutor

Churchillplein 1.

2517. JW The Hague

The Netherlands

 

Tárgy: A nûrembergi Legfelsõbb Nemzetközi Bíróság (40 bíró és 12 ügyész)

 

Az 1946. október 2.-i határozat értelmében a magyar népet felmentették a kollektív bûnösség vádja, s annak minden következménye alól, melyet a Trianoni Béke Konferencia Elõkészítõ Bizottsága mért reájuk (t.i. az ország feldaraolását tíz évre). Elsõ kérelmemben kértem, hogy az ügy napirendjéhez fûzzék egy vizsgálóbizottság (Commission of Inquiry) beiktatását, hogy megvizsgálja a Nemzetközi Jog nagyon komoly megsértését, s a tömegsírok feltárását.

 

Tisztelt Elnök!

Tisztelt Ügyész! (tovább...)

Haladjunk sorban. A Tribunal of the United Nations Organization (Egyesült Nemzetek Szövetségének Törvényszéke) fedőnevű szervezet nem létezik. Van olyan, hogy Hágai Nemzetközi Törvényszék, vagy Ruandai Nemzetközi Törvényszék, ezekről már az első részben volt szó, s innen tudhatjuk azt is, hogy Lajos bácsi kinek írogat.

Gabrielle Erik McDonald nem tölt be semmilyen tisztséget ennél a nem létező szervezetnél. Lehet, hogy valamelyik titkári asztal mögött ül egy ilyen nevű hölgy (manapság már minden előfordulhat) az ENSZ valamely szervezeténél, de a Hágai Nemzetközi Törvényszék elnökeként nem volt ismert soha ilyen nevű perszóna. Ellenben Gabriella Kirk McDonald 1993-1997 között bírája, majd 1997-1999 között elnöke volt ennek a szervezetnek. Bizonyára a sok kézen való átfolyás - mármint a levélé - következménye, hogy a nevében a Kirk Erikre változott. Ettől függetlenül del Ponte kisasszony és McDonald úrhölgy 2004-ben már nem dolgozhattak együtt ennél a szervezetnél, hiszen utóbbi 2001-től az un. iráni-amerikai követelések törvényszékénél (Iran-United States Claim Tribunal) döntőbíráskodik.

1. Nikiforov nem a focista, hanem Anton Nikiforov (itt is szkennelési hiba lehet), a Hágai Nemzetközi Törvényszék főügyészének, del Ponte kisasszonynak a tanácsadója volt abban az időben. Megtévesztő lehet, hogy a két személynek ugyanaz a titulus Láng levelében, de ezt az apróságot nézzük el a bácsinak, a többi ordító marhasága mellett ez csak légypiszok.

Az ICTY (Hágai Nemzetközi Törvényszék) címe történetesen stimmel, tehát Lajosunk csak a személyek neveivel és az intézmények helyes elnevezésével áll hadilábon - látszólag.

A köztudatba bekerült ez a nürembergi dolog, meg valahonnan előkerül a Trianoni Béke Konferencia Előkészítő Bizottság is, amely 10 évre darabolta fel az országot (?). Tömegsírokat akar nyitogatni Lajos bátyánk, s egy olyan bíróság felmentéséről beszél, amelyik elé soha nem járult az ország.

Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy egy párhuzamos világban ébredt. Lehet, hogy a CERN-nél nem most kezdték a részecskegyorsítást, meg a többi hókusz-pókuszt? Vagy a svájciakra másképp hat a Milka csoki?

A nürembergi Legfelsőbb Nemzetközi Bíróság (?)

Nüremberg, vagy a korábbiakban már előforduló Nurenberg, Nuremberg mind egy német város nevei: Nürnbergé. Az angolok hívják Nurembergnek, a többi kifejezés csak most bukkant fel előttem, amikor Szucsán és Láng leveleit böngészgettem.

Nürnbergben 1945. október 18 és 1946. október 1. között, a Nemzetközi Katonai Törvényszék által lefolytatott per során a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetői, mint háborús bűnösök felett ítélkeztek a II. világháború alatt elkövetett bűneik ügyében. Ez után az időszak után is zajlottak perek egészen 1949-ig, a háborúval összeköthető egyéb bűncselekmények ügyében, mint pl. az un orvosper.

A háborús bűnösök felett hozott ítéleteket perük utolsó napján, október 1-jén hirdették ki, határozat nem született 1946. október 2-án.

Az ENSZ később ezen törvényszék eredményeit valamint az általa felismert és kifejezésre juttatott alapelveket felhasználva jutott el előbb a genfi egyezményekig (1949), majd pedig a "nürnbergi elvekig" (1950).

A nürnbergi elveket nem foglalták nemzetközi szerződésbe, azok mégis meghatározták a nemzetközi jog fejlődését a XX. század elkövetkező éveiben. A per során megfogalmazódott többek között a személyes felelősség elve és a mindenkit egyaránt megillető egyenlő és törvényes eljárás elve is. Háborús bűncselekményért mindenki az egyéni helyzetéhez mérten vonható felelősségre: a történteket az összeesküvés elve mentén vizsgálva, a hierarchiában betöltöt szerepének mértékéig. Senki nem mutogathatott tehát az államra, mint megfoghatatlan bűnösre.

Bizonyára ezt értelmezte a jó öreg professzorunk úgy, hogy "a magyar népet felmentették a kollektív bűnösség vádja, s annak minden következménye alól". Állításával ellentétben azonban egyetlen határozat sem mondja ki ezt az exempciót, a magyar népet senki nem mentette fel semmi alól.

forrás: http://nuremberg.law.harvard.edu/php/docs_swi.php?DI=1&text=overview

Az a 40 bíró és 12 ügyész dolog számomra megfoghatatlan. Nürnbergbe egy 1945. augusztus 8-án aláírt egyezmény értelmében a franciák, az amerikaiak, az angolok és a szovjetek is küldtek egy-egy bírót, illetve akadályoztatásuk esetére egy-egy helyettest. Ez összesen nyolc. Mellettük dolgozott 4 ügyész (minden nemzet részéről egy küldött), valamint helyettesek, titkárok, elemzők, szakértők, jogászok. A Láng által emlegetett számnak nem sikerült a nyomára bukkannom sehol, pedig a témát több egyetem is alaposan feldolgozta.

A Trianoni Béke Konferencia Előkészítő Bizottsága (?)

Először is nem volt olyan, hogy Trianoni Béke Konferencia. De Trianoni Békekonferencia sem volt.

1919. január 18-án Versailles-ban nyitották meg a "nagy háborút" lezáró Párizsi Békekonferenciát. Magyarország határainak ügyével a Román és Jugo-Szláv ügyek Bizottsága, valamint a Cseh-Szlovák ügyek Bizottsága foglalkozott olyan értelemben, hogy e két szervezet a nevükben szereplő államok határainak meghatározásán dolgozott (nem csak a Magyarországgal közös szakaszokon). Magyarország határainak megállapítására, ügyeinek intézésére nem alakított a konferencia önálló bizottságot. A közös határszakaszra ezek az előkészítő bizottságok tettek javaslatot, amelyet a konferencia eljárásrendjének megfelelően többé-kevésbé változatlan formában el is fogadtak a felsőbb, döntéshozó szervek.

A magyarokra tehát Lajos bácsi bizottsága nem mérhetett semmit, maximum javasolhatta volna az ország feldarabolását tíz évre. Erre azonban sem jogosultsága, sem alapos indoka nem volt.

Miért pont 10 év? Miért nem 100, ha már egyszer büntettek?

A trianoni békeszerződés időkorlátja, "lejárati dátuma", semmissége a hungarista ("csak jobban toom, hisz Hungarista vagyok"), kurucinfós, turulmadaras kurultájos, sámános, nyugdíjas varrónők és szabadelvű kohászok fantáziájában létezik - meg persze Láng Lajos és baráti köre levelező irodalmában (hiába, Mikes Kelemena műfaj legnagyobbja, nehéz a nyomdokába lépni).

Az 1920. június 4-én, Drasche-Lázár Alfréd, és Benárd Ágoston küldöttek által aláírt békeszerződést a magyar kormány az 1921. évi XXXIII. törvénycikk elfogadásával ratifikálta.

A szerződés egyetlen pontja sem hivatkozik semmilyen körülményre, amelynek fennállásával a megállapodás hatályon kívül helyeződne. A Népszövetségről (Nemzetek Szövetsége) szóló 19. cikk szól egyedül arról, hogy "a Közgyűlés időnkint felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné". Ez nem jelentett azonban a gyakorlatban semmit ugyanúgy, ahogy a szintén sokat emlegetett és könnyes szemmel lobogtatott Milerand-levél sem.

A szövetséges és társult hatalmak hívek ahhoz a szellemhez, mely őket a 'béke által megállapított határok kijelölésénél eltöltőitek, foglalkoztak azzal a lehetőséggel is; hogy az így kijelölt határ esetleg nem felel meg mindenütt pontosan a néprajzi vagy gazdasági követelményeknek. Lehetséges, hogy egy helyszíni vizsgálat bebizonyítja majd a békeszerződésben tervbe vett határok egyes pontokon való megváltoztatásának szükségességét. Ilyen vizsgálatot azonban nem lehet jelenleg lefolytatni anélkül, hogy a béke megkötését, amelyre egész Európa törekszik, bizonytalan időre ne késleltessék. De ha a határkijelölő-bizottságok megkezdik munkájukat és arra a nézetre jutnak, hogy a béke határozmányai valahol, mint azt már feljebb említettük, igazságtalanságot teremtenek, melynek kiküszöbölését általános érdekek megkívánják, arról a népszövetség tanácsának jelentést tehetnek.

Ebben az esetben a szövetség és társult hatalmak "hozzájárulnak ahhoz, hogy a szövetség tanácsa, ha a tekintetbe jövő felek egyike azt kívánta, felajánlhassa jó szolgálatait az eredeti határok békés úton való kiigazítására, ugyanazon feltételek mellett, azokon a helyeken, ahol egy határbizottság valamely változtatást kívánatosnak tartott. A szövetséges és társult hatalmak bíznak abban, hogy ez az eljárás megfelelő módot ad arra, hogy minden a határok kijelölésénél elkövetett igazságtalanság, mely ellen alapos ellenvetést lehet felhozni, jóvátétessék.

A Szövetséges és Társult Hatalmak Kísérőlevele a magyar Békedelegáció Elnökéhez (Millerand-levél)

1920. május 6

A manapság már nemzeti összetartozás napjaként ünnepelt évforduló környékén rendre előkerülnek a szubkultúra burjánzó mangrove-telepekre jellemző gondolati tisztasággal terhelt médiafelületein azok az álhírek, amelyek bizonyos szempontból a wishful thinking kategóriába tartoznak (eltekintve attól, hogy bődületes baromságok), és fennen hírdetik, hogy pl 2020-ban mindegyik visszakerül az elvett országrészek közül.

Mindez azonban teljesen mindegy ugyanis a sok nemzeti összetartozó, meg a birkaügetésben vágtázó szittya magyar elfelejti, hogy az óta volt még egy világháború (a második), amiből mi megint csak vesztesként kerültünk ki, s belekényszerültünk ezáltal egy újabb békeszerződésbe, amit 1947. február 10-én Gyöngyösi János akkori külügyminiszter parafált. Ez a párizsi dokumentum "érvénytelenítette" a trianonit, ugyanakkor annak határainkra vonatkozó rendelkezéseit helyben hagyta, midőn kijelentette, hogy "Magyarország határai Ausztriával és Jugoszláviával ugyanazok maradnak, mint  amelyek 1938. évi január hó 1-én voltak", továbbá "Magyarország és Románia között az 1938. évi január hó 1-én fennállott határ ezzel visszaállíttatik". Illetve "Magyarország átengedi Csehszlovákiának Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket". Vagyis maradt minden az eredeti felállásban, de a rossz emlékű trianoni békeszerződés a nyugat részéről ezzel letudva. Csak mi lovagolunk még ezen a döglött lovon - mert ugye a magyar az lovas nemzet.

Nem, nem, soha nem lesz vége...

Lajos bátyánk második levele már az első oldalon hatalmas "une déconvenue", és akkor finoman fogalmaztam. A leveleinek további vizsgálatával tele lehetni (s)írni akár az egész internetet, de a google összes szerverét mindenképpen. Ha ezzel megvolnánk, akkor is csak az egy ezrelékét oldottuk volna meg a trianon-problémakör egy ezrelékének.

Amióta szabad róla beszélni, azóta mindenki erről beszél, iskolázottságtól függetlenül, s noha még az előző platformon nevelkedettek is tanultak az első világháborúról, meg az imperialista rablóbékéről, mégis mindenki inkább hisz egy nyugdíjas varrónőnek, vagy egy turbósított fajmagyarnak ebben a kérdésben. A dátumokkal úgy dobálóznak, mint a részeg zsonglőr iskolai matinén, idézetekkel tömik tele az ember szemetes ládáját és olyan álszakértőket jelölnek meg hiteles forrásként, akikre egy kanál tejfölt nem bíznék rá nyugodt szívvel.

Önjelölt nemzetmentők írogatnak leveleket olyan intézményeknek, amelyek nem léteznek, olyan szervezetek nevében, amik legalább annyira valóságosak, mint amilyen híresek. Láng Lajos, Szucsán Károly és a többiek (akikkel csak azért nem foglalkozunk, mert többszörös túljelentkezés van ezekből az Attila-ivadékokból) azok a férgek, akik Torgyán Józsi bácsi szerint is rágják nemzetünk testét.

2001-ben került napvilágra az első levél, de 2013-ban is vannak még olyan hülyék, akik tényként közlik, hogy eljön az az idő, amikor felülvizsgálják trinanon ügyét az ENSZ-ben, vagy ki tudja hol. Elő fog ez kerülni jövőre is, és nem kétséges, hogy 2020. június 4-én, amikor az egész ország őrülten fogja rázni az öklét a szélrózsa minden irányába, Pesten felszedik az összes macskakövet. És felvonulnak az angol, francia, amerikai, cseh, szlovák, román, szerb, horváth, szlovén, osztrák, olasz és még ki tudja melyik követség elé, arcukat árpádsávos kendővel eltakarva délelőtt vagy délután, de legbiztosabban délben, harangszóra "vesszen trianon" felkiáltással bedobálják az ablakokat. Az AUDI és Mercédesz gyár is le fog állni egy perce (mert az német, és mert ők is vesztesek voltak 1918-ban), a BKV-nak pedig lesz egy kis lélegzetvételnyi szünete, amikor nem növekszik tovább az adóssága, mert a buszok sem fognak járni. A MÁVnak szokásos csütörtöki nap lesz, a késések között fel sem fog tűnni ez az egy perc. Minden igaz magyar össze fog tartozni, mindenhol székely zászló lengedez majd és éjfélkor székely himnusz harsan a tabisbor-erdélyi pálinka áztatta torkokon, "mer' sörrel nem koccintok a mocskos hapsburgoknak".

Vagy lesz egy sima munkanap, az elvetemültebbje elvonul ünnepelni este munka után, esetleg szabit vesz ki és elutazik Toroczkaival Párizsba (aztán majd megint eltéved, mert még akkor sem lesz mindenkinek egyértelmű, hogy hol is volt az aláírás). Aki pedig valamelyik multinál rabszolgál, az csendben, pofáját befogva fog robotolni a szalag mellett, vagy a pénztárban. Mert pénzből él mindenki, még a legvérszomjasabb szkíta sámán-csökevény is kínai papucsban csoszog el fürdeni valamelyik külföldi tulajdonú gyárban lehúzott délelőttös műszakja végén. Keveseknek adatott meg az az áldás, hogy időben beszálltak a játékba, és most népnevelőként abból élnek, hogy a sok aluliskolázottal megetetik az újmagyar történelmet, vagy éppen az iparosban tanult bőrdíszműves tudásukat felelevenítve, a vörös diplomájukat a diófa tövében mélyre elásva magyar termékeket gyártanak, kézzel, rohadt drágán, mert az original made in Hungary!

"Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá"

Juhász Gyula - Trianon

A pofájukat viszont pont a leghülyébbek nem bírják befogni.

D.O.N.